Felül kell vizsgálni a film "The Lion King" - egy gyönyörű, nosztalgikus, de teljesen üres remake a klasszikus

Az orosz képernyők ki egy másik „élő” az alkalmazkodás a Disney rajzfilm. A trend az ilyen feldolgozásokat stúdió indított sokáig: „Szépség és a Szörnyeteg”, „A dzsungel könyve”, „Dumbo”, „Aladdin” - itt Csak néhány példa a klasszikus Disney történeteket peresnyatyh a modern technológia és a valós szereplők az elmúlt év.

Most azonban elértük, és egy igazi legenda - a rajzfilm, ami sokak szerint a legjobb létre a stúdióban, és néha még a világ animációs. A rendezői székbe került Jon Favreau - az alkotó a két rész „Iron Man”, és ami a legfontosabb, „A dzsungel könyve”.

Ez a döntés logikusnak tűnik - ugyanazt a „Dumbo” és „Aladdin”, filmre Tim Burton és Guy Ritchie érzékelték kétértelműen. Túl szorosan a szerzők bizonyult megkülönböztetésre szinte lapse peresomki klasszikusok.

A Favreau alkalmazott dolgozik a termelő projekt, különösen, mivel már van tapasztalata egy „élő” animáció az állatok és madarak - „A dzsungel könyve” sokkal jobban néz ki a hátborzongató "Maugli„Andy Serkis.

Mégis, alapul véve a nagy klasszikusok, a szerzők nem tudták elkerülni pontosan ugyanazokat a problémákat, hogy a makacs korábbi hasonló projektek. Sőt, a specificitása „The Lion King” csak súlyosbítja azokat, nem elrejteni a hibákat az eljáró játék grafika - élő művészek egyszerűen nincs a keretben.

A hagyomány szerint a filmek, mint a történet nem hordoz fontos új sort. Ez pontosan ugyanaz ismeri a történelmet a gyermekkor, gyökerezik Shakespeare „Hamlet”: a király testvére megöli uralkodó és az örökös a gazember kell helyreállítani a jó név, és a visszatérő hatalom, hogy mentse alanyok.

Összességében elmesélni a tartalom „The Lion King” értelmetlen - akkor meg vagy azok, akik már ismeri a történetet, vagy gyermekük. Az előbbi, a szerzők lefektették egy nagy részét a nosztalgia, a második - a modern animációs lehetővé teszi, hogy a „színész játék” reális állatokat. De még így is, és a másik probléma.

Verbatim, de a lassú ismétlés a klasszikusok

Minden rajongók az eredeti „The Lion King” biztosan tapasztalni lélegzetelállítóan szép flashback a legelső keretet. Ugyanez a jelenet kevés Simba és szülei szerint nagy zene akaratlanul kénytelen mosolyogni, és gondolni az első megtekintésekor klasszikus rajzfilm.

De akkor ez egy nosztalgikus megközelítés lesz a probléma. Végtére is, akik ismerik az eredeti, nem lát semmi újat. És ez nem csak az alapvető fordulatok és körforgalom. Annak ellenére, hogy az időzítés nőtt egy fél órát, semmi a saját alkotói remake nem sikerült hozzáadni. Történet egyszerűen húzhatók a formátumot a modern mozi.

A „Aladdin” és a „Szépség és a Szörnyeteg”, a szerzők nem kis helyet, hogy illeszkedjen a telek a jelenlegi trendek mellett. Ezért Jasmine és Belle függetlenné vált, és aktív.

De a „Oroszlánkirály” olyan témákat hozzá sehol. Ez egy szerves és nagyon egyszerű történet, amelyet meg kellett hosszabbítani. És megcsinálták a legegyszerűbb módon: sok jelenet és párbeszéd szigorodtak, hozzáadjuk az általános tervek, dalok és a viccek. De mindez ment csak kárt.

Először is, a beszúrási jelentősen csökken dinamikáját. Ítélve objektív, még az eredeti „The Lion King” nem túl tele események: a tragikus jön a legtöbb időt, csak szórakozik Simba Timon és Pumbaa. Cartoon tartotta az érzelmi pillanatok kapcsolódó Mufasa, Nala, és más karakterek A múlt.

Extra perc időzítés csak még „maszatos” a történet, és most közötti világos jelenetek okozó nosztalgia, szünet lényegesen nagyobb, ami azt jelenti, hogy a néző van ideje pihenni, és megszűnik a root hősök.

Másodszor, ezek a pillanatok is érezhető, mint zavaró az általános ütemét. Teljesen világos az elején: miután a nyitó jelenet az eredeti képregény jelenik meg nyűgös egér másodperc után 10 fogások Scar. Az új verzió ezt a rágcsáló fordítani nagyjából fél perc. Csak azért, hogy bemutassák a szépséget a fényképezés és időt nyerjenek.

Comedy duo Timon és Pumbaa kész írásban viccek Scar sokkal hosszabb beszél az igazságtalanság választás King, Nala Sarabi és adott több időt, hogy bemutassák a tragédia életük idején gazember. De mindez nem növeli a drámai hatást, de egyszerűen kihúzzák egyes jelenetet.

És érezte a különbséget filmzene - klasszikus kompozíciók illeszkednek az egész koncepció, valamint új külsőt idegen, és ezért kevésbé emlékezetes. Itt, az úton, van egy másik probléma - az orosz szinkronizálás. Természetesen, mivel a film célja, hogy a gyermekek, logikus, ismétlődő dalokat. De az eredeti hangok elvesznek - ők akkor jobban figyelj külön-külön.

Túl élénk rajzfilm

Ami a vizuális része a film, akkor még nem egyértelmű. Egyrészt, ez tényleg diadala a modern számítástechnika. Másrészt - ez a túlzott realizmus, furcsa, mint amilyennek látszik, megakadályozza érzékelik a karakter él.

A remake „Aladdin”, amely a közönség szerette, minden könnyebb volt. Ott, a legtöbb karakter csak emberek csak akkor van szükség, hogy megtalálja a megfelelő szereplőkkel. És még a „Dumbo” számítógépes elefánt létezett között ezek a művészek, akik túl a legfontosabb jeleneteket.

„Az Oroszlánkirály” is lehet nevezni csak feltételesen film - ez csaknem teljesen létre a számítógépen, és nem jelenik meg az élő szereplők. Tény, hogy ez is az animáció, csak egy modern és valós, szemben a klasszikus mintát.

És az első, szintje örömére nem csak a gyermekek, hanem a legigényesebb felnőtt. Fluffy oroszlán néz ki, nagyon élénk, ő édes kis arcát, és shorstka sem akar pat. Állatok mozgatni, így a természetben, ha nem mutatnak játékfilm, és dokumentumfilmek re Animal Planet. Néha még azt is nehéz elhinni, hogy minden vontak le, és nem vonják vissza valahol Afrikában.

Ez élénkségét vonzza a figyelmet. Végtére is, bármit is mondott a kortalan klasszikus, a mai napig képek a régi 2D-s rajzfilm-sok, különösen a gyermekek néha úgy tűnik, nem elég részletes. Akkor egyszerűen összehasonlítani a látótávolság a modern "Spider-Man: Across the Universe„Hol minden képkocka száz kisebb tárgyak, és vázlatos karakterek a klasszikus” The Lion King „, ahol a gyermekek a kilencvenes könnyen rubbings betétekkel.

Mégis megtette véletlenül. És az új film világossá válik, amint jön egy drámai rész, főleg a beszélgetéseket.

Az egész történet elkezd szétesni.

Wonder Disney klasszikusok állatok mindig az emberi szem, az alakja a száj és a fogak. Ez lehetővé tette, hogy közvetítse a félelem, öröm, meglepetés és más érzelmek, amelyek érthető és jól ismerünk. Még mozgó festett állatok gyakran több, mint az emberek, miközben az eredetiket csak a legfontosabb funkciókat.

Ha eljutunk beszélni reális oroszlán vagy varacskos disznó, kiderül, hogy ő csak kinyitja a száját anélkül, hogy bármilyen érzelem és megváltoztatása nélkül szemek. A ozvuchke hallható öröm, szomorúság és a harag. De elképzelhető, hogy valaki, aki beszél érzelmileg nagyon, és úgy néz ki, hogy teljesen csendes - ugyanaz az érzés létrehozni karakter a filmben.

Megjelenésük már nincs „emberiség”. És a legutóbbi nevetséges kereskedelem, ahol helyet cserél arc pozitív és negatív rajzfilmfigurák csak nem működött volna - oroszlánok snouts megjelenés közel azonos.

Már a „Jungle Book” az azonos Favreau bizonyára észrevették hasonló problémákat. De van legalább az állatok gyakran viselkednek, mint az emberek, mint az eredeti rajzfilm. Itt és szokások megváltoztak az állat, és a külsejét teljes egészében naturalista.

Ezért a karakterek sokat veszített varázsát. Igen, sokan szeretik ezek az oroszlánok. De mi Pumbaa? Vicces és aranyos karakter egy meglehetősen hátborzongató lény. Csak azért, mert a valóságban warthogs nem túl kellemes.

Ebben az esetben, még a rajzfilm gazemberek nézett még vicces, mint ijesztő. A filmben Scar nem galád és leleményes, ami arra utalt, sunyi mosoly és mozgás, de csak kopott és rossz. Megjelenését és viselkedését hiénák nem szórakoztatnak, taszítja. A vicc részükről elfelejteni.

C vígjáték komponenst egyáltalán nehéz, mert az eredeti épült csak irreális pillanatok és groteszk. Elég csak felidézni egy vicces jelenet animációs film, ahol Scar Zazu próbál enni, és ő beszél, ragasztás csőrét a szájából. Timon vagy sokkolt arcát idején a felnőtt Simba és Nala ülésén.

Honnan mindezt abba kellett hagyni a kedvéért az azonos realizmus. Érzelem, humor, szerelem, félelem és a gyűlölet - mindez váltotta a szöveget. Heroes most hangot adni a gondolataikat, és így, hogy a közönség megértse. De szó közvetíteni a félelem csökken Mufasa?

Nosztalgia a maximális

De még az összes fenti, meg kell érteni, hogy a Disney stúdióban a szakemberek, akik valószínűleg előre látta ilyen vélemény. Ezért az egész reklámkampányt, és a film is épül bizonyítottan működő program: minimum újítások, nagy érzelmek és nosztalgia.

A kritikusok hibáztatni a film, mint szükséges, de a közönség fog menni a moziba és hogy pontosan mit akarnak. Kezdetben minden kiüríteni egy könnycsepp az elkövetkező időben, majd kinyitotta rasplachutsya során a tragédia, és nevetnek a megjelenése Timon és Pumbaa. Csak azért, mert az ilyen pillanatok nem támadható racionális magyarázat, ezek célja a gyermekek érzelmek és emlékek felnőtteknél.

Elég gyakran ragaszkodnak még dokumentumfilmeket gyíkok és kígyók a Discovery - egyszerűen a szépen berendezett. És ha ehhez hozzátesszük, hogy ez a szöveg, a zene és a nosztalgia - könnyek és a nevetés garantált.

---

Kétséges, hogy a film kerül sor a doboz tökéletesen, akkor nem szükséges. Úgy fog kinézni, dicséret haladó speciális effektusok beszélni teljes merítés a világ az állatok. A gyerekek szeretik az aranyos kis állatok, és a felnőttek is emlékeznek a fiatalok.

Mégis „The Lion King” - egyfajta apoteózisa „élő” újraalkotja Disney klasszikusok. Ez egy nagyon jó minőségű, de steril és lélektelen retelling ismerős történetet.