Ezt nézzük: Lost Highway, amelyben David Lynch megtöri a linearitást a Rammsteinnel
Vegyes Cikkek / / November 01, 2023
Semmi sem világos, de nagyon érdekes.
Ebben sorozat Cikkek hetente beszélek arról, hogy mely filmek és tévésorozatok nyűgöztek le.
Soha nem rajongtam David Lynchért, és a „nem mindenki érti” és a „mozi nem mindenkinek való” pátoszával őrjöngő rajongói még ma is irritálnak. Ez nem akadályoz meg abban, hogy felismerjem a Twin Peaks és a Blue Velvet zsenialitását. De én csak a Lost Highway-t szeretem igazán.
A film cselekményét nem lehet újra elmondani, és úgy tűnik, nincs is mit elmesélni – valami furcsa, fényes és hátborzongató történik a vásznon. Az „Elveszett autópálya” mindent magába szív, ami David Lynch említésével összefügg – a képzelet és a valóság összefonódását, egy titokzatos bűntényt, a doppelgängereket, a titokzatos gazembereket, a femme fatale-t. És úgy tűnik, hogy a „Highway”-ben jobban feltárul a rendezői standard díszlet, mint a „Mulholland Drive”-ban. Talán a történet nagy tempója miatt, talán az agresszív zenei kíséret miatt.
Ez lehet Lynch legmerészebb filmje zenei szempontból. A rendező örök társa, Angelo Badalamenti zseniális munkát végzett, de az elkészült számok emlékezetesebbek. Az eredmény a jazz, David Bowie, Nine Inch Nails, Marilyn Manson és Rammstein keveréke – az utolsó jelenet a „Rammstein, ein Mensch brennt” sorokkal egyszerűen lenyűgöző.
A Lost Highway-ben Lynch (nem először és nem utoljára) megmutatta fő adottságát: érezni és előidézni az irracionális horrort. Inkongruenciával, szürrealizmussal dolgozik, és annyira vonzza bele a nézőt, hogy a végére érthetőnek tűnik az őrület. Igaz, miután megnézted, nem fogod tudni megmagyarázni az érzelmeidet.
Lynch filmjei mindig heves vitákat váltanak ki az értelmezésekről. Talán az értelmezés feladása és a szimbólumok ürességének elfogadása a legjobb megoldás a kép irracionális észlelésére. Az egyik hős, a Titokzatos Ember bizonyítja ezt a képletet – csak olvassa el az értelmezéseket, hogy lássa, milyen katasztrofális ez a dolog.
Ha újra megnézi a Lost Highway-t, láthatja, milyen szépen és lassan bomlik fel a moziban rejlő klasszikus linearitás. És ha a kép első fele azt sugallja, hogy a néző hamarosan megérti, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az események, akkor a második csak a lehetséges találgatásokat utasítja el. Ezt a posztmodern játékot hihetetlenül izgalmas nézni.
Mit ajánl még a Lifehacker?🧐
- Ezt nézzük: „Reinkarnáció” – Ari Aster diadalmas debütálása
- Ezt nézzük: „A legnagyobb főnök” – Lars von Trier egyetlen, de lenyűgöző vígjátéka
- Ezt nézzük: „Raw” – egy horrorfilm az emberi húsevésről, amitől elájulsz
- Ezt nézzük: „Taboo” – egy sorozat, amelyben Tom Hardy levetkőzik, bekeni magát hamuval és megőrül
- Ezt nézzük: "Inherent Vice" - egy detektívtörténetnek álcázott remekmű, amelyben Joaquin Phoenix legalábbis pajeszével nyűgöz le.