Az erőszakmentesség etikája: lehetséges-e elérni a célt anélkül, hogy bárkinek is kárt okozna

"A levágott fej olcsóbb, mint a kivágott fa" mondott Amrita Devi és átölelte az akácot. Aztán Maharaja Abhay Singh katonái lefejezték őt és három lányát.

Amrita Devi a Bishnoi közösséghez tartozott. A hinduizmus egyik irányát vallják, amely tiltja a fák kivágását.

Ennek a vallási elvnek teljesen érthető oka van. A közösség és ezek a parancsolatok 1485-ben jelentek meg a vadonban. Az aszály idején az emberek féktelenül vágták ki a fákat, hogy ellássák állataikat, amelyek végül mégis kidőltek. A kivágás ökológiai katasztrófához vezetett, ezért a dzsambadzsi maharadzsa megtiltotta az állatok és madarak megölését és a fák érintését. Ez meghozta gyümölcsét - az egykor sivatagi régió híres növényzetéről és állati sokféleségéről.

300 évvel ezek után az események után Maharaja Abhay Singh palotát készült építeni. Különböző források szerint építkezéshez fára vagy fák égetéséből nyert hamura volt szüksége. Ezért 1730-ban szolgái Khedzharli faluba érkeztek, ahol hejri fák - akácok - nőttek.

A falu vénei Amrita vezetésével azt mondták, nem adják fel a fákat, mert ezt a hitük tiltja. Megkínálták őket megvesztegetni, de az emberek azt válaszolták, hogy ez sértés, és inkább meghalnak, mintsem beleegyeznek. Átölelték a fákat, hogy testükkel elfedjék őket, de a katonák megölték őket. Halála előtt Amrita pontosan azokat a szavakat mondta ki, amelyek a küzdelem szimbólumává váltak.

A liget megszentségtelenítésének híre gyorsan elterjedt az egész bisnoira. Az emberek kezdtek érkezni a faluba. A tanácson úgy döntöttek, hogy minden fáért egy önkéntes életét kell adnia. Az öregek először önként jelentkeztek, de a katonák azt mondták, hogy a bisnoik feláldozzák azokat, akik nem sajnálják. Ezért fiatal férfiak, nők, sőt gyerekek is ölelni kezdték a fákat. Ennek eredményeként sokukat megölték. A hejarli tüntetések során összesen 363 ember halt meg.

A bishnoi bátorságától megrendülve a maharadzsa személyesen érkezett a helyszínre, bocsánatot kért, és elrendelte, hogy a falu soha nem lesz fa szállítója. Hejarli minden bisnoi zarándokhelyévé vált. India kormánya ezt követően létrehozta az Amrita Devi-díjat, amelyet a környezetvédőknek ítélnek oda. A tragédia napját pedig – szeptember 11-ét – az Erdei Mártírok Nemzeti Napjává nyilvánították.

Mi az erőszakmentesség etikája és mi köze hozzá?

Az erőszakmentesség etikája egy etikai és filozófiai egy olyan fogalom, amely az erőszak elutasítását és elutasítását jelenti céljaik elérése érdekében.

Ennek a tannak a gyökerei megy a Hegyi beszédből, amelyben a kereszténység fő tartalma összpontosul. Később ezt a prédikációt filozófiájuk alapjául különféle gondolkodók használták, mint például Lev Tolsztoj, Mahatma Gandhi, Martin Luther King és mások.

Lev Tolsztoj ötletei

Az erőszakmentesség lényegéről szóló fő művet Lev Tolsztoj írta. Ez az Élet Útja. Ebben a szerző azt taglalja, hogyan váltotta fel az erőszak az erőszakot az emberiség történelme során, és hogyan vezetett az emberek rabszolgasorba ejtéséhez, forradalmakhoz, háborúkhoz, mert nem tud mást előidézni. Ezért az egyetlen módja annak, hogy civilizált módon éljünk, ha felhagyunk az erőszakkal, mint a megoldás eszközével problémákat. Ehelyett minden egyes ember lelkiismeretét és lelki részét kell hívnia.

Mahatma Gandhi ötletei

Gandhi azt írta, hogy Lev Tolsztoj inspirálta őt arra, hogy ne agresszívan harcoljon a brit gyarmatosítókkal, hanem erőszakmentes ellenállásra. A Mahatma felszólította a hindukat, hogy ne dolgozzanak a briteknek, ne fizessenek nekik adót, ne ismerjék el adminisztrációjukat. Gandhi azt javasolta, hogy a bosszú és a büntetés helyébe a megbocsátás, az együttérzés, a bizalom, de ugyanakkor a hajthatatlanság kerüljön. Nem passzív elfogadáshanem aktív cselekvések. Így India elnyerte függetlenségét, ami megerősítette Tolsztoj elképzeléseinek életképességét.

Erich Fromm ötletei

Fromm szerint a modern társadalom humanizálása lehetetlen az erőszakmentesség elvének győzelme nélkül. A filozófus az erőszakot a felsőbbrendűség, az ellenségeskedés, az agresszió eszméivel azonosította, és az egészségtelen társadalom jelének tartotta. Az erőszak pusztító, mert kizsákmányolással jár, manipuláció, a birtoklási, birtoklási, birtoklási vágyhoz kapcsolódik. Általában elidegeníti az embereket egymástól. Csak az erőszakmentesség tekinthető építőnek, mert ez egyesít bennünket.

Miért nem az erőszakmentesség etikája a gyávaság és a passzivitás?

Az erőszakmentesség nem egyenlő a passzivitással. A semmittevés tehetetlen leteszi a fegyvert igazságtalanság előtt. A filozófusok természetesen helytelenítik ezt a választást.

Még az erőszak is indokoltabbnak tűnik a passzivitáshoz képest: ez a rossz út, de magában foglalja a gonosszal szembeni aktív ellenállást. A nem erőszakos az ellenállás még inkább sok belső munkát igényel, hogy legyőzzük a félelmet, és képessé váljunk arra, hogy embereket és egész intézményeket befolyásoljunk a változás érdekében. Ehhez nagy erő és bátorság kell.

Miért érdemes tudni az erőszakmentesség etikájáról?

Tudni, hogy van választási lehetőség. A csatákban is lehet másként viselkedni: valaki nagylelkűen megkíméli a foglyokat, valaki pedig őrült dühbe esik. De ez egy csatatér ősidőkés civilizált társadalomban élünk.