3 módja annak, hogy egyszer s mindenkorra megszabadulj a perfekcionizmustól

A szorongás a perfekcionizmus gyökere. A perfekcionista félhet a kudarctól, félhet a hibától, mert ez azt jelenti, hogy valami nincs rendben vele. De a perfekcionizmus nem csak arról szól, hogy mindent megtesz a dolgok elvégzése érdekében. Ez a belső „én” tükörképe, amely a szorongásokba merült.

A sikeres emberek ritkán perfekcionisták. Mert az ilyen hiedelmek kétségbe vonnak önmagadban, és határozatlansághoz vezetnek, így egyetlen feladatot sem lehet befejezni. De pontosan mi „táplálja” a perfekcionizmust? Talán a vágy, hogy bebizonyítsa az értékét másoknak, vagy a vágy, hogy elkerüljük a szégyenérzetet és az elítélést? Vagy talán ez egy távoli igény a szigorú főnökök lenyűgözésére? Bár valójában egy perfekcionista legtöbbször a szüleinek vagy belső kritikusának próbál bizonyítani valamit.

A perfekcionizmus kényelmes szokássá válhat. Ha kiskorától követed a példáját, a belső hanggal folytatott párbeszéd, amely az ilyen hozzáállást inspirálja, a sikerhez szükséges rituálénak tűnhet. De idővel ez inkább olyan, mintha egy régi baráttal kommunikálna, és itt az ideje abbahagyni. Természetesen ezt nem lehet egyik napról a másikra megtenni. Három módja van annak, hogy elkezdjük a gyógyulást a perfekcionizmusból, és ne tévedjünk el.

1. Keress motivációt

Mint más betegeknél szokások, erős motivációra van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon a perfekcionizmustól. Ha ezt akarod, gondolj erre: mit fosztasz meg attól, hogy félj attól, hogy nem leszel tökéletes?

Tegyük fel, hogy fél attól, hogy zavarba hozza magát, miközben nyilvánosan beszél. Ezért kerüli a konferenciákon előadóként való részvételt, annak ellenére, hogy tudja, hogy ez hitelességet adhat szakemberként, és segítheti karrierjét. Ez a motiváció. Ha továbbra is perfekcionista marad, és megtagadja a jelentést, akkor nem fogja elérni azt a szakmai magasságot, amelyről álmodott. Természetesen az első fellépések távolról sem lehetnek tökéletesek, de nem szabad feladni és megfosztani a fejlődés lehetőségétől.

Határozza meg, miről marad le a perfekcionizmus miatt, és használja ezt motivációként.

2. A belső kritikus elkülönítése

Minden perfekcionistának vannak közös gondolkodási mintái, amelyek megnehezítik a korlátozó attitűdöktől való megszabadulást. Íme néhány példa:

• Gondolatolvasás: „Ha nem adok 110%-ot, a főnök talál valakit, aki megcsinálja, és egyszerűen kirúgnak”; „A szüleim nagyon sokat áldoztak azért, hogy kiváló oktatásban részesülhessek, és felkészítsenek a sikerre karrierés nem hagyhatom cserben őket."
• Címkézés: „A cikkemben szereplő elírás nem véletlen, hanem azért történt, mert lusta vagyok, és nem szánok időt arra, hogy mindent átnézzek”; – Nem tudok középszerű lenni.
• Elkerülés: – Soha nem fogok tudni jó könyvet írni, ezért meg sem próbálom.
• Katasztrofális gondolkodás: "Nem érdemlem meg azt, amim van, és keményebben kell dolgoznom, hogy megtartsam."
• Beállítások a "should" szóval: "Ha abbahagyom a kocogást, elveszítem a formámat, így akkor is csinálnom kell, ha fáj a térdem."

Ha ismeri ezeket a kifejezéseket, hallgassa meg, milyen hang mondja ki ezeket a fejében: egy konkrét személy vagy önmaga? Tanuld meg észrevenni azokat a pillanatokat, amikor automatikusan elkezded ilyen módon igazolni a tetteid. Figyeld meg, mit érzel, amikor belső kritikusod úrrá lesz rajtad, milyen érzelmek előzik meg, és mi csillapíthatja le szorongását.

Van egy nagyon érdekes módszer a belső kritikus elhallgattatására, amelyet a perfekcionisták imádni fognak, mert ez egy kis önkritikával jár. A tény az, hogy minden alkalommal, hogy menjen ciklusok a te hiányosságait - nagyon önző. Csak kérdezd meg magadtól, hogy miért kell mindenben különlegesnek lenned, és ki mondta ezt neked.

A belső kritikus a nárcizmus egyik formája, amely védekezési mechanizmusként szolgál. Úgy tűnhet, hogy az egyetlen út a sikerhez, a szeretet és az egyetemes elismerés elnyeréséhez, ha kiváló vagy, és mindent száz plusz százalékban megtesz. De ez a perfekcionizmus újabb csapdája. Az igazság az, hogy ha nem vagy mindenben a legjobb, az nem jelent veszélyt a személyiségedre vagy a sikeredre, és nem akadályoz meg abban, hogy mindent megkapj az élettől, amit csak akarsz.

Amikor legközelebb aggódni kezdesz egy közelgő kudarc miatt, tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért nem hibázhatsz, és miért nem lehetnek rossz napjaid, mint mindenki másnak.

Ha emlékezteted magad arra, hogy semmivel sem vagy jobb, mint mások, nem önbecsülés. Ez egy megnyilvánulás önsajnálat és egy módja annak, hogy gyengéden, de hatékonyan kezeljük a perfekcionizmust megalapozó egocentrikus viselkedéseket.

3. Tanulj meg "elég" célokat kitűzni

A perfekcionizmus felszámolásához bátorságot kell találnod ahhoz, hogy ne a maximális, hanem elegendő erőfeszítést tedd. Ez azt jelenti, hogy lehetővé teszi, hogy valamit jól csináljon, és kizárja a túlzott érzelmi részvételt eredmény.

Elegendő erőfeszítés az, ha nem kell küzdened és szenvedned. Gondold át, hogyan végeznél el egy feladatot, ha az lenne életed utolsó feladata. Nem minden vállalkozás követeli meg Öntől a maximális megtérülést. Mi van, ha a munkát 79%-kal teljesíti? Mi van akkor, ha rendszeres jelentést készít, nem pedig műalkotást? A legfontosabb, hogy emlékezzen az eredményre. Vajon elég jó lesz a feletteseinek? Elég jó lesz neked? Mindkét kérdésre a válasz nagy valószínűséggel igen.

Gondolj a boldog balesetekre az életedben. Például amikor lemondtak egy munkamegbeszélést vagy eltolták a határidőket, és hirtelen rávilágított egy zseniális ötletre, amely nem volt elég a probléma megoldásához. Ha az elme szabad, sokkal könnyebb kreatívan gondolkodni. Tartsa ezt szem előtt, és amikor legközelebb túlórázni támad kedve, képzelje el, mennyi hely nyílik meg az ötleteknek, ha úgy dönt, hogy éjszaka alszik.

Próbálja ki ezt a megközelítést nem működő feladatoknál. Például edzésen. Ha napi 1 órát edz, csökkentse az idejét 40 percre, és nézze meg, mi történik. Egyre kevésbé stresszes a folyamat? Annak szükségessége, hogy menjen tornaterem már nem aggaszt? Talán először azt gondolja, hogy nem edz eleget, ami azt jelenti, hogy vesztes vagy. De azt is észreveheti, hogy nyert valamit: nyugalmat, lazább munkanapokat és több szabadidőt. És nem valószínű, hogy megbánod azt a 20 percet, ami extra erőfeszítést igényelt tőled. Tehát rendben van, ha eleget vagy akár egy kicsit kevesebbet teszünk a teljes és egészséges életért.