Alexander Panchin biológus: miért utasítják el az emberek a tudományt

Új tudományos felfedezések születnek a szemünk láttára. De sokan továbbra is hisznek a lapos földben. És a valóság megváltoztatásának lehetőségében is, a kanapén ülve és képzeletben egy szép jövő képeit rajzolva. Alexander Panchin biológus mondta Borisz Vedenszkij, miért ragaszkodnak az emberek makacsul a téveszmékhez, és miért nem hisznek a tudósoknak. Lifehacker felvázolta a beszélgetést.

Az embereknek könnyebb hinni egy összeesküvésben, mint elhagyni a világról alkotott stabil képet

Az embernek vannak olyan hiedelmei, amelyek a világnézete mögött állnak. Hosszú ideig fejlődtek, és az ember nem akarja megváltoztatni őket. Előfordul, hogy az emberek könnyebben hisznek a tudósok általános összeesküvésének elméletében, mint kételkedni saját nézeteikben.

A tudomány következtetéseinek ilyen megközelítése nem ritka. Szavazások

VTsIOM, minden harmadik orosz úgy gondolja, hogy a Nap a Föld körül kering. És minden ötödik - hogy egy személy élt a bolygón egy időben, mint a dinoszauruszok.

Természetesen ezek az emberek iskolába jártak és tudományos elméletekről hallottak. De ha valaki biztos abban, hogy a Föld lapos, és tudja, hogy a tudomány ezt tagadja, akkor meg kell tennie megmagyarázni magad, miért történik ez. Általában az ember nem akarja beismerni, hogy tévedhet. Ezért logikus következtetést von le magának: ez azt jelenti, hogy a tudósok összeesküvést szerveztek, hogy elrejtse az igazságot a hétköznapi emberek elől. De ha ezek a nebulók a Föld alakjáról hazudnak, akkor lehet, hogy más komoly dolgokat is titkolnak. Például az a tény, hogy a védőoltás szörnyű következményekkel járhat a szervezetben.

Így születnek összeesküvés elméletek. Idővel az ember végre meggyőzi magát arról, hogy a tudósokban, tehát a tudományban egyáltalán nem lehet megbízni. És jobb hallgatni valami falusi nagymamát: legalább nem vesz részt összeesküvésben, és semmi köze a korrupcióhoz.

Agyunk hamis ok-okozati összefüggéseket talál ott, ahol azok nincsenek.

Az emberi agy hozzászokott, hogy ok-okozati összefüggéseket keressen bármilyen eseményben és minták. Ez természetes: akik tudtak ilyen összefüggéseket találni és a megfelelő következtetéseket levonni, azok túlélték. De néha az agynak nincs elég adata az elemzéshez.

Például egy személy lát egy izzót és egy kart, majd megnyomja a kart, és figyeli, hogy kigyullad a lámpa. Az ember tisztán látja az ok és okozat összefüggését.

De képzelje el, hogy sok izzó van előtte, és nem azonnal világítanak, miután megnyomja a kapcsolót, hanem egy idő után - például egy perc múlva.

A kísérletező véletlenszerű sorrendben meghúz néhány kart, majd káoszt lát – véletlenszerűen villogó jeleket. Nehéz lesz megértenie, hogy milyen elv alapján világítanak az izzók.

Ám agyunk úgy van kialakítva, hogy elsősorban az egyidejűleg bekövetkező események között keres kapcsolatot. Ezért egy személy téves következtetéseket vonhat le a karok és az izzók csatlakoztatásával kapcsolatban.

Emellett az elemzési képességünknek van egy másik hátránya is. Keressük a kapcsolatokat ott is, ahol ezek elvileg nem létezhetnek.

Például reggeli közben egy arc képét láthatja egy pirított kenyérdarabon. Vagy vegye észre, hogy a tealevelek a csészében kereszt alakban sorakoznak. Az ember azt hiszi, hogy ez vicces baleset. A másik pedig látni fogja a jelet, és megpróbálja megmagyarázni, miért jelent meg itt. És úgy dönthet, hogy ezek a magasabb hatalmak valami fontos dologra próbálják figyelmeztetni.

Egy személy általánosításokat tesz egy konkrét eset alapján.

Az emberek azt hiszik, hogy ha valami egyszer megtörtént, akkor mindig meg fog történni.

Ez a magabiztosság áll például a népszerűség mögött homeopátia. Tanulmányok százait lehetne idézni annak bizonyítására, hogy a homeopátiás szerek csak cukorgolyók. A hatás ugyanaz, mint a cumié. De az ember azt mondja: nekem segített, szóval működnek a labdák. Talán véletlen egybeesés a gyógyulása, és homeopátia nélkül is meggyógyult volna. De már kiépített egy ok-okozati összefüggést, és nem akarja feladni.

Ugyanez a jelenség magyarázza az asztrológiába vetett hitet. Egyszerűen fogalmazva: egy személy azt hiszi valami ilyesmi: Van egy barátnőm, aki horoszkóp szerint Bak, és nem jól főz borscsot. Tehát minden Bak nem tudja, hogyan kell főzni.

Az ilyen általánosítások abszurdnak tűnhetnek, de nagyon gyakoriak a társadalomban.

Az agy a régi idegi kapcsolatok által diktált következtetéseket az intuíció fontos jeleiként fogadja el.

Néha az, amit intuíciónak nevezünk, egyszerűen agyunk automatikus reakciója egy számára ismerősnek tűnő feladatra. Ez az agy nagyon fontos tulajdonsága – nem azért, hogy minden problémát a semmiből oldjon meg, hanem a múltbeli tapasztalatokhoz forduljon. A régi és erős idegi kapcsolatokhoz.

Ez a funkció segít nekünk. Hiszen nem mindig lehet az embernek megállni és nyugodtan gondolkodni, vagy akár kutatást végezni. Néha azonnali cselekvésre van szükség, és a legjobb kiút az automatikus reakciókban bízni.

De az új helyzet nem biztos, hogy ugyanaz, mint korábban. És akkor tényleg érdemes új megoldást keresni, és olyan friss idegi kapcsolatokat létrehozni, amelyek korábban nem léteztek. De az emberek nem akarnak gondolkodni. Még mindig automatikusan reagálnak, és azt mondják, hogy bíznak intuíció.

Például egy ilyen kísérletet a népszerű pszichológia tankönyvek írnak le. Az embereket egy probléma megoldására kérik fel: egy baseballütő és egy labda együtt egy dollárba és tíz centbe kerül, az ütő pedig egy dollárral többe kerül, mint a labda. Mennyit ér a labda?

A legtöbb azonnal válaszol: 10 cent. Ez a rossz válasz. Megszámolhatja, és megbizonyosodhat arról, hogy a labda öt centbe kerül, az ütő pedig egy és öt dollárba kerül. De az emberek nem. Nyilvánvalónak tűnik számukra, hogy a labda 10 centbe kerüljön, mert ez az első szám, ami eszükbe jut. És ragaszkodnak ahhoz, hogy válaszuk helyes, még akkor is, ha látják a megoldást.

Ugyanígy időnként megbízunk automatikus reakcióinkban, ugyanakkor azt hisszük, hogy intuitívan, tehát helyesen cselekszünk.

Az emberek azt hiszik, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek, de a tudomány tagadja ezeket

Az emberi természet mágikus gondolkodás - van ilyen tudományos kifejezés. Ez az a hiedelem, hogy a valóságot szimbolikus cselekedetekkel, akár fizikai, akár mentálisan befolyásolhatjuk. Például gondolatokon keresztül. Nos, ha a tudomány ezt nem ismeri fel, akkor ez nem helyes.

Az ember összetéveszti képzeletét a valósággal. És úgy tűnik neki: ha például minden nap elképzel egy autót, akkor a „hely” biztosan megadja.

A vizualizáció valóban működik, ez egy hasznos mechanizmus. Ha egy személy először rajzol egy autót a belső szeme elé, majd tervet készít a megszerzésére, akkor egy világos kép segít a célra összpontosítani.

A mágikus gondolkodás akkor kezdődik, amikor az ember elveti a legfontosabb dolgot - a tervet. Úgy véli, hogy elég gyakran gondol az autóra – és az az ő erőfeszítései nélkül is megjelenik.

Vannak, akik még ennél is tovább mennek, és őszintén hiszik, hogy igen természetfeletti erők. A kutatók ezt az állítást is tesztelték.

Az egyik tévécsatorna alapította a Houdini-díjat. Ez kétmillió rubel jutalom, amit bárki megkaphat, aki paranormális képességeket mutat. És a kísérlet körülményei között be fogja bizonyítani, hogy képes olyan cselekvéseket végrehajtani, amelyeket varázslat nélkül nem lehet megismételni.

A vizsgálatok helyességét értékelők között voltak tudósok és illuzionisták. Feladatuk annak ellenőrzése, hogy vannak-e rejtett technológiák a jelöltek tettei mögött.

A kísérlet körülményeit minden résztvevővel külön megbeszélték, és a "mágusok" maguk hagyták jóvá azokat. Csak azokat a feladatokat vállalták el, amelyekről azt tudták mondani: „Ezt biztosan megcsinálom.” Például megállapodtak abban, hogy meghatározzák, hogy kit ábrázolnak fényképeket, fejjel lefelé.

Nem voltak szenzációk. Minden kísérleti eredmény a statisztikai hibák határain belül volt. De érdekes módon a legtöbb résztvevő nem ismerte el, hogy nincsenek szokatlan képességei. Kudarcaikat a véletlennek tulajdonították. Vagy azt mondták: „Igen, éreztem, hogy melyik válasz a helyes, de valamiért a rosszat választottam. Nem tudom miért".

A lényeg: ebben a kísérletben a "pszichikus" nem tudott felülkerekedni a tudományon. És erről, valamint a paranormális jelenségek tudománytalan természetének egyéb bizonyítékairól a tudósoknak nem szabad hallgatniuk.