"A sors iróniája Hollywoodban": áttekintés a szovjet klasszikusok remake-jéről

Szeptember 9-én jelent meg a Sorsról című kép, amelyet orosz nyelven "A sors iróniája Hollywoodban" címmel honosítottak meg. A szovjet klasszikusok ingyenes remake-je, ahogy az várható volt, szörnyűnek bizonyult.

A film cselekménye csak részben emlékeztet "A sors iróniájára, avagy élvezd a fürdőt!". Ügyvéd Griffin december 30-án megkéri a barátnőjét, amit a lány megtagad (kicsit később beleegyezik, de nem számít). Ugyanabban a kávézóban és ugyanabban a pillanatban Margo és Kip szakítanak. A lány számára ez nem csak személyes dráma, hanem hírnévcsapás is – másnap el kellett mennie a nővére esküvőjére a barátjával. December 31-én Griffin berúg a barátaival a fürdőben, majd taxival megy a házához, és lefekszik. Pár óra múlva kiderül, hogy nem magához jött, hanem Margothoz – szinte ugyanaz a címük. A hősnő ki akarja utasítani a férfit, de hirtelen megkéri, hogy játssza el úriemberének szerepét az ünnepségen. Egyet ért.

Ez a 2000-es évek klasszikus romantikus vígjátéka.

A film a 2000-es évek amerikai romantikus vígjátékainak hagyományát folytatja. Néhány vicc a Tinderrel kapcsolatban hozzáadódik a forgatókönyvhöz, egyébként szabványos romantikus komédia, és nagyon rossz. A kép még a „reggeli zenével” is kezdődik – ez az akkori moziban megszokott eszköz, amikor a stáb alatti szereplők fogat mosnak, és készülnek a következő napra.

A "Sors iróniája Hollywoodban" című filmben sok szó esik a sorsról – ez szintén a rom-coms klasszikus attribútuma. A főszereplők ugyanazt a filmet szeretik, hasonló lakcímeken élnek, életrajzaik bővelkednek a véletlenekben. Van egy drámai befejezés is.

Megtekintéskor világossá válik, miért veszítette el a műfaj népszerűségét: nagyon nehéz nézni a banális cselekményfordulatokat. Néha úgy tűnik, hogy a szalag 5 vagy 6 órát bír, mert abszolút minden lépés kiszámítható, ugyanakkor a lehető legnagyobb időtartamra van kifeszítve.

Ezenkívül "A sors iróniája Hollywoodban" - komédia vicces. A forgatókönyv egyszerűen tele van "kényelmetlen" helyzetekkel, amiből a szereplők "humorral" jönnek ki. Ezeknek a pillanatoknak körülbelül egyharmada ahhoz kapcsolódik, hogy az egyik szereplő meztelen. A többi abból adódik, hogy a főszereplőnek más személyt kell ábrázolnia, és az epizódok gyakorlatilag nem különböznek egymástól.

A szerzők minden alkalommal a lehető legbanálisabb viccet választják. És kiderül, hogy nem csak a replikákat, hanem a karakterek intonációit is megjósolja egy adott helyzetben.

Ez egy film olcsó drámával és hülye karakterekkel.

Túl sok drámai pillanat van az új filmben. Szomorú zene és szomorú arcok körülbelül 10 percenként jelennek meg a képernyőn, gyakran alapos ok nélkül. Néha úgy tűnik, hogy a szereplők sírni fognak, ha nyilvánosan ásítanak vagy foglalnak helyet – az ilyen problémák rossz hangulathoz vezetnek.

Ugyanakkor van egy olyan érzés, mint a "Sors iróniája Hollywoodban" minden szereplőjének mentális zavarok. 30 másodpercig dührohamot dobhatnak fel, majd úgy tehetnek, mintha mi sem történt volna. Így hát az egyik jelenetben Margot körülbelül egy percig káromkodik a húgával, rámutatnak egymásnak a hibákra, majd mintha egy kattanásra ölelkeznek a „Hogy szeretlek! Soha nem változnak." Átmenet nélkül a konfliktus véget ért, és egy lelkes jelenet kezdődött. Természetesen cukros zene alatt, ami a pillanat érzelmességét hangsúlyozza.

Ez nem "A sors iróniája" és nem "Hollywoodban"

A film neve orosz nyelven túl világos és provokatív, de semmi köze a képhez. Tehát a cselekmény csak részben visszhangozza a szovjet klasszikusokat. A fő csavaron kívül a szerelmi vonalak és a „Ki ez és mit csinál a lakásodban?” kérdések egybeesnek. Itt ér véget a kereszteződés, kezdődik az átfedés más filmekkel. „A tökéletesség portréja”, „Tegyél úgy, hogy a feleségem legyél”, „Egyszer volt Vegasban” – ahogy ezeken a szalagokon, a „Sors iróniája Hollywoodban” szereplőinek is úgy kell tenniük, mintha egy pár lennének. Ráadásul a felsorolt ​​alkotások mindegyikében sokkal több a közös az új filmben, mint a moziban. Eldara Rjazanova.

A filmnek nagyon közvetett kapcsolata van Hollywooddal is. A rendező a moszkvai születésű Marius Weisberg volt, olyan filmek szerzője, mint a "Hitler Kaput!", "Rzsevszkij Napóleon ellen" és "A könnyű erény nagymamája". Emma Roberts (We're the Millers) és Thomas Mann (Project X: Dorvali) játszotta a főszerepeket – a szereposztás nagyon szerény. A forgatás Bostonban zajlott. Hogy az alábbiak közül melyik „álomgyár”, az rejtély.

Ugyanilyen sikerrel bármelyik amerikai filmet "... Hollywoodban" nevezheti. Például "Forrest Gump" - "Afonya Hollywoodban", "The Shawshank Redemption" - "Gentlemen of Fortune in Hollywood", "Twin Peaks" - "Törött fények utcái Hollywoodban."

Már a készülő remake-ről szóló hírek után katasztrofális filmre lehetett számítani. Az eredmény ebből a szempontból nem okozott csalódást. Az eredmény egy romantikus vígjáték rossz viccekkel, amit egyszerűen nehéz nézni. A hollywoodi sors iróniáját értelmetlen összehasonlítani a szovjet filmmel, túl kevés a közös bennük. És önálló munkaként az új szalag egyszerűen nem képes felkelteni a néző érdeklődését - jobb, ha átdolgozunk néhány klasszikus rom-com-ot, például "Esküvő Trouble” vagy „Intruders” Vince Vaughnnal.