Miért a „Paper House: Korea” a tökéletes példa egy sorozat remake-re

A Papírház sorozat a spanyol Athena 3 csatornán indult 2017 májusában. Néhány hónappal később azonban a nemzetközi streaming jogokat a Netflix streaming szolgáltatás szerezte meg. A platform újraszerkesztette az epizódokat, hozzáadta az angol nyelvű Money Heist címet, és saját eredeti projektként adta ki. Ekkor kezdett az egész világ a „Papírházról” beszélni.

A sorozat öt évadon keresztül futott, és 2021-ben ért véget. Azonban már 2022. június 24-én megjelent a műsor új verziója a Netflixen: a Paper House: Korea remake-je. Az eredeti és az angol változatban is szerepel az „Egységes gazdasági övezet” alcím.

Érdemes rögtön figyelmeztetni: a remake nagyon szorosan követi az előző projekt cselekményét. Ezért azok, akik szerették a spanyol "Papírházat", unatkozhatnak: az események nagy része előre ismert. Vannak azonban meglepetések az ínyencek számára, különösen magában a cselekményben.

Új sorozat - referencia példa remake. Megőrzi annak a "Papírháznak" a szellemiségét, de teljesen más környezetbe és időben beleírja a cselekményt. Ezért olyan jó a koreai verzió.

1. A sorozat teljesen megőrzi az eredeti hangulatát.

Az alap cselekmény mindkét projektben ugyanaz: a Professzor nevű briliáns bűnöző tarka csapatot gyűjt össze, hogy végrehajtsa az ország történetének legnagyobb rablását. Minden beosztottjának hívójelet ad városnevek formájában, és világos tervet dolgoz ki.

A bűnözők behatolnak egy intézménybe, ahol pénzt tárolnak és nyomtatnak, és túszokat ejtenek. Nemcsak a valutatartalékot tervezik kivenni, hanem új bankjegyeket is bélyegeznek, majd ásnak és megszöknek. Ismételten úgy tűnik, hogy a hősök kilátástalan helyzetbe kerültek: a rendőrség és a speciális szolgálatok azonnal körülveszik az épületet. A professzor azonban szó szerint előre látja az ellenfelek cselekedeteit.

Nyilvánvaló, hogy a cselekmények teljes egybeesése felzaklatja azokat, akik szerették az eredeti "Papírházat", és arról álmodoztak, hogy valami újat látnak. De a projektet egy másik piac számára forgatták. Először is a koreai nézőknek, akik gyakran nem szeretik a nyugati tévéműsorokat. Különösen Netflix még a Papírházat sem fordították le nyelvükre.

Figyelembe véve, hogy a koreai sorozatok mennyire népszerűek az oldalon (emlékezz legalább „A tintahal játéka”, „Hell Calling” vagy „Zombie Kingdom”), a leglogikusabb döntés a remake elkészítése. Ez ázsiai országok nézőit vonzza a képernyők elé, és egyszerűen azokat, akik nem szeretik az európai projekteket. Ráadásul egyértelműen több pénzt fektettek be a koreai "Papírházba", mint az eredeti első évadában: az új műsor sokkal drágábbnak tűnik.

Ugyanakkor a „Papírház: Korea” sok jelenetet szinte képkockáról kockára ismétel meg. Sőt, a szerzők a lehető legfelelősségteljesebben közelítették meg a szereplők kiválasztását. A másodlagos szereplők, mint például Moszkva, Oslo és Helsinki, teljesen hasonlítanak az eredeti karakterek portréira. Tokió, amelynek szemszögéből a narráció zajlik, nagyon másképp néz ki, de megőrzi a merészség és a sebezhetőség kombinációját. Egyszóval az egész projektben nincs egyetlen hős sem, aki ne felelne meg a típusnak.

Elég azonban megnyitni a két „Papírház” epizódlistáját, hogy megértsük, a cselekményt kissé más módon mutatják be. A koreai verzió hat epizódot sugárzott, egyenként több mint egy órán keresztül. Az eredeti első része 13 rövidebb epizódból állt. A történet tempója tehát kicsit más. Ráadásul néhány szereplő kapcsolata már korábban is kiderül. Úgy tűnik, az adaptáció készítői úgy döntöttek, hogy kissé korrigálják az eredeti hiányosságait, és felgyorsítják az eseményeket. Hogy jobb lett-e, az vitatható.

2. A „Papírház: Korea” az ország jelenlegi környezetébe illik az akció

A szerzők már a sorozat előzetesében enyhén gúnyosan rácáfoltak az eredeti műértőire. Mindenki tudja, hogy a spanyol változatban a szereplők Salvador Dali álarcait viselték. Még a rajongók egyfajta szimbólumává is váltak – nem olyan népszerűek, mint Guy Fawkes a filmből.A V a Vendetta rövidítése", de felismerhető.

Az új sorozat rövid promójában a Professzor a falra néz, ahol a maszkok több változata lóg egyszerre, és mintha ugyanahhoz a Dalihoz nyúlna. De valójában már a trailerben és a képkockákon is látszott, hogy a karakterek Hahoe maszkot fognak viselni. AlapjánMoney Heist Korea: Park Hae-soo felfedi a maszk valódi jelentését; Jun Jong-seo szerint Tokió az eredetivel ellentétben / Hírek 18 Park Hae-soo színész (a Kalmárjáték után vált híressé, most pedig Berlin a karaktere), a nemzeti folklórral és a hatalmon lévők kritikájával kapcsolódnak össze.

A szerzők azonban nem korlátozódtak csupán a helyváltoztatásra és a koreai elemekre. Talán azok, akik megnézték az eredetit, teljesen meglepődnek, ha bekapcsolják az új sorozatot. Hiszen a bevezető azt mutatja, hogy most a dolog a jövőben bontakozik ki. Mégpedig 2025-ben, amikor Északi Dél-Korea pedig fegyverszünetet hirdetett és közös gazdasági övezetet nyitott. Maga Tokió képe is megváltozott. Most egy lányról van szó, aki az észak-koreai hadseregben szolgált, és a határok megnyitása után azonnal Phenjanból Szöulba költözött.

Ebben a részben a Papírház már olyan kérdésekről beszél, amelyek kifejezetten Korea számára fontosak. Egyrészt álomnak tűnik, hogy a két ország egyszer valóban véget vet viszályának. Másrészt a cselekmény időnként a kapitalizmus kritikájába esik. Az észak-koreaiak délre költöznek, hogy jobb életet keressenek, de csalással, álláshiánnyal és egyéb problémákkal szembesülnek. Ezek a témák különösen reálisnak tűnnek, ha ismeri Németország felosztásának történetét. Hasonló módon a 80-as években Kelet-Berlin lakói nyugatra menekültek, de nehéz körülmények közé kerültek.

Már maga a cselekmény cselekménye is nemcsak a pénzlopási vágyra utal, hanem a világ változásairól és az igazságosságról szóló álmokra: Tokiónak és a professzornak is nemes indítékai vannak.

A sorozat fő részében eltávolodnak ettől a témától, de ennek ellenére az egyes elemek rendszeresen emlékeztetnek arra, hogy a „Papírház” részben két Koreáról szóló dráma. Még a túszok között is rendszeresek a származásuk miatti összetűzések. Az észak-koreai titkosszolgálatok pedig keményebb módszerekhez ragaszkodnak, mint a déli tárgyaló felek.

3. A „Papírház: Korea” meglepően nemzetközi projekt

Végül érdemes megemlíteni még egy olyan pontot, amely némileg felzaklatja a klasszikus rajongóit Koreai sorozatde mindenki másnak tetszeni fog. A The Squid Game-hez hasonlóan az új filmet is úgy tervezték, hogy bármely országban könnyen nézhető legyen.

Már maga az eredeti ötlet is segíti a szerzőket: például könnyen érthető a főszereplők neve, mert városok nevével szólítják meg őket. Általánosságban elmondható, hogy a "Papírház" fő akciója nagyrészt egy épületben játszódik, és a fontos szereplők túlnyomó többsége a népszerű moziból ismert archetípus.

Ez részben megfosztja a sorozatot attól a tisztán koreai bájtól, amelyet a drámarajongók annyira értékelnek. De ettől még masszívabb a projekt.

A „Papírház: Korea” című filmet unalmas lesz nézni annak, aki fejből ismeri az eredetit – csak egy váratlan bemutatkozás fog kiakadni. De a többiek új lehetőséget kapnak, hogy megnézzék azt a történetet, amely egykor rajongók millióit ragadta meg. A remake-et nyilvánvaló szeretettel forgatták a régi projekt iránt, így szinte nem veszít.