Milyen lett a Vikings: Valhalla?

A Vikings: Valhalla premierje február 25-én lesz a Netflixen. Formálisan ez a híres "Vikings" folytatása vagy spin-offja a History csatornáról. De valójában minden egy kicsit bonyolultabb.

A Netflix gyakran felveszi a népszerű sorozatokat. Néha a szolgáltatás csak folytatja őket az eredeti platform bezárása után, mint a Cobra Kai projekt esetében. Néha lehetővé teszi a szerzők számára, hogy folytatásokat vagy előzményeket készítsenek projektjeikhez, mint például a Hot American Summer esetében. De a Vikings: Valhalla iróniája az, hogy ez a sorozat teljesen független az elődjétől. A cselekménye száz évvel az eredeti eseményei után játszódik, így a történet középpontjában álló szereplők teljesen mások. Igen, és a szerzők mások: a "Vikings" alkotója, Michael Hirst csak az egyik producerként szerepel a listán. nem dolgozott forgatókönyvekkel, a showrunner pedig Jeb Stewart volt, aki nem vett részt a régi film készítésében. projektet.

Ez alapján elmondhatjuk, hogy a "Valhalla" egy teljesen független sorozat, amely csak a név és az egyes szereplők ritka említése alapján kötődik a "vikingekhez". Az összehasonlítást azonban nem lehet elkerülni. A folytatás pedig nagyrészt lépést tart az eredetivel. De bizonyos tekintetben rosszabb, mint elődje.

Izgalmas fő akció

Sok évnyi háború után Vikingek áttért a keresztény hitre és Ethelred angol király (Bosco Hogan) szolgálatába állt. De az uralkodó úgy döntött, hogy megtisztítja a nemzetet, és sok normandiai embert és családjaikat lemészárolta, akik az országban éltek.

Válaszul Nagy Canute dán király (Bradley Frigard) összegyűjti az összes vikinget, és hadjáratot készít Anglia ellen. Csak éppen a támogatói között sok az ellentmondás: egyes katonák már felvették a kereszténységet, míg mások a régi isteneket imádják. De megszállottan bosszú testvére halála miatt Harald Sigurdsson (Leo Suter) egyesíti harcostársait, és a vikingek elindulnak Anglia meghódítására. A grönlandi Leif Eriksson (Sam Corlett) úszik velük. Eredetileg nővérével érkezett, aki bosszút akart állni az egyik férfin, amiért megerőszakolta. Most a testvérnek harcolnia kell, hogy ne végezzék ki gyilkosságért.

Már eleve jól látható, hogy a sorozat az eredeti projekthez hasonlóan egyből közel tucatnyi fontos karakterrel ismerteti meg a nézőt, akiknek sorsa meglepően összefonódik majd egymással. A bevezetőt ráadásul a szerzők nagyon körültekintően építik fel: minden szereplő könnyen megjegyezhető, az események pedig elég gyorsan alakulnak. Néhány epizód után a legtöbb főszereplő a közelben lesz, és sokkal hirtelenebb keveredik politikai intrikákba, mint a Trónok harcában.

Minden sorozattal a fő cselekmény ambiciózusabb, a szereplők cselekedetei pedig kétértelműbbé válnak. A fontos hősök mindegyike egy kampányba indul a saját céljával: hírnevet szerezni, bosszút állni, meggazdagodni. Különböző indítékok késztetik őket arra, hogy rendszeresen váratlan szövetségekre lépjenek, és elárulják egymást. Sőt, itt még Anglia uralkodóit sem csak hülye ellenségként mutatják be. Ezek olyan emberek, akik nehéz helyzetbe kerülnek: a bölcsek nő, egy ügyes tanácsadónak és tapasztalatlan fiatalnak meg kell küzdenie az előző király okozta problémákkal, aki az invázió kezdete előtt meghalt.

Ennek a megközelítésnek köszönhetően gyakorlatilag nincsenek kifejezetten pozitív vagy negatív karakterek a Valhallában. Leif kivételével - túl okos, jóképű és mindig méltósággal cselekszik (valószínűleg a hősiesség részesedése nélkül egy modern projekt lehetetlen). De a többiek rendszeresen meglepnek a tetteikkel. Hogy mindez mennyire közel áll a valós történelmi eseményekhez, azt a szakértők ítélhetik meg. De a drámai cselekmény szempontjából a fő cselekmény a lehető legizgalmasabbra épül fel. Amit sajnos nem lehet elmondani a másodlagos vonalról.

De homályos erkölcs és tényleges napirend egy melléktörténetben

Még a sorozat megjelenése előtt sokan felháborodtak azon, hogy a fekete Caroline Henderson Jarl Hakonként fog feltűnni a projektben. De valójában nem is ez a fő problémája a karakternek és az egész történetnek, amelyben megjelenik.

Leif nővére, Freydis Eriksdottir (Frida Gustavsson) bosszúról álmodozva érkezik a viking találkozóra. Amikor bátyja kampányba kezd a bűneiért, a hősnő túszként marad Hakon mellett. Ezt követően a jarl minden ésszerű ok nélkül elengedi Freydist egy uppsalai hadjáratra, ahol fel kell fedeznie valódi sorsát.

Továbbá úgy tűnik, hogy Leif nővére szinte teljes vonala vagy az időzítés mesterséges megfeszítése, vagy egy másik befejezetlen sorozat betétei. Például az egész epizód során az ő története egy hosszú, misztikus utazás. A fő dráma pedig az, hogy egy bizonyos harcos útközben megtámadja Freydis-t és társait, három perc múlva a hősnő megöli, majd valami jarl hosszan üldözi őt, hogy bosszút álljon. Ezért Hakon elküldi a hősnőt, hogy képezze ki harcos nőkhogy szembeszálljon az ellenségekkel. Ez a rész, különösen a misztikus összetevője, nagyon szépen van filmezve. De teljesen tisztázatlan, hogy miért van rá szükség.

A válasz részben Caroline Henderson karakterében rejlik. Eredetét egyébként a cselekmény magyarázza. Bár itt mindenki maga dönti el, mennyire hihető a történet, de formailag van logika. De Hakon megjegyzései úgy hangzanak, mint egy tipikus motivációs beszélő szavai. Egy bizonyos pillanatban azt mondja: „Bármi lehetséges, ha nyitott vagy a világra”, ami nagyon emlékeztet egy véletlenszerű idézetre Paolo Coelho könyveiből. A jarl ugyanakkor azt mondja, hogy mindent el lehet érni egyedül, de ő maga kapta meg a hatalom nagy részét egyszerűen születési jogon.

Sajnos nem kerülheti el azt a gondolatot, hogy ez az egész sor csak az erős nők témáját játssza el az egymással háborúzó erőszakos férfiak világában. És a legsértőbb az egészben, hogy ezt a Vikings franchise részeként mutatják be, ahol egyenlőség nem volt probléma – emlékezzünk csak Lagerthára az eredeti sorozatban. Igen, és a "Valhallában" ott van még Normandia királynője is, aki okosabb és ravaszabb a többi uralkodónál, valamint Leif egyik társa, aki semmiben sem áll alábbvalója harcostársainak. De valamiért egy különálló és nagyon esetlen női vonalon van a hangsúly, amit minden sorozattal egyre jobban el akarsz pazarolni.

Menő színrevitel és nagyszerű jelmezek

Bármilyen történelmi projekt értékelésekor, különösen, ha a távoli időkről szól, figyelembe kell venni, hogy a szereplőket a modern kultúrához kell igazítani. Ezért aligha érdemes komolyan beszélni a vikingek túl szép és ápolt arcáról és fehér fogú mosolyáról. Bár az ausztrál Sam Corlett már-már modell megjelenését és napfényes szemeit nézve nehéz elhinni, hogy egy fagyos grönlandi szigorú férfival néz szembe a néző.

Szerencsére jó színészi játékkal kárpótol. Sőt, a Corlett mellett gyakran felbukkanó Leo Suter és Bradley Freegard típusban kiválóan alkalmas a Vikingek szerepére. És David Oakes, aki Earl Godwint alakította, hírnevet szerzett magának történelmi projektek - "Borgiától" a "Fehér Királynőig".

De ami határozottan jól néz ki, az a díszlet és a színpadkép. Itt is a történészeken múlik, hogy mennyire hihetőek ezek, de minden nagyon reálisnak tűnik. Sok egyéni jelmezt a vikingeknek terveztek, és sok színész maga is megtanult karddal és baltával harcolni, hogy ne használjon alsót.

Ennek eredményeként a sorozat akciói nagyon szépnek és dinamikusnak tűnnek. Az eredeti Vikingshez hasonlóan a projekt is 16+ jelzéssel rendelkezik, így a szerzőknek van helyük megfordulni ami a kegyetlenséget illeti: lesz levágott fej és hasított has – de mániákus megszállottság nélkül vér. Bár a nagyszabású csatákban talán valakinek nem lesz elég mozgástere: az utolsó szezonokig néhány „A trónok harcaA sorozat határozottan nem éri el a színvonalat.

A negyedik epizód, amelyet a híd elfoglalásának szentelnek, szó szerint a légköri produkció apoteózisa lesz. Itt nem lineáris narratíva, összetett támadási terv, és sok karakter, amelyektől függ a csata kimenetele. A forgatáshoz több valódi hajót és a híd egy részét újjáépítették, a hidegvízi éjszakai csatát pedig a helyszínen rendezték meg.

Mindezek miatt a Vikings: Valhalla a közelmúlt egyik legszembetűnőbb történelmi projektje. Bár néha úgy tűnik, hogy a szerzőknek nem volt elég idejük szándékuk teljes feltárására.

De zűrzavar és kapkodás a cselekvésben

Talán ez a legvitatottabb pont az áttekintésben. De a lendületes bevezető dicsérete és Freydis hosszadalmas sorával kapcsolatos vádak után megjegyzem, hogy a főakció túlságosan gyűröttnek bizonyult. Még jó, hogy a Vikings gyorsan hadjáratra indult, de a döntőnek csata Angliában - és ez szinte az évad fő eseménye - a szerzők szó szerint két részt vesznek. És ez adott, hogy a narratívát egy másodlagos történet szakítja meg, és csak rohamokban beszélnek ellenfelekről.

Néha az embernek az az érzése, hogy a forgatókönyvet nem nyolc forgatási epizódra tervezték, hanem másfélszer több epizódra. És ez nagy valószínűséggel igaz is, tekintve, hogy a Valhalla még a Vikings első évadjainál is rövidebb. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évek az eredeti sorozatban 20 részben jelentek meg.

Itt egy kicsit megnyugtathatod magad, hogy a készítők már dolgoznak a folytatáson. Talán a jövőben kevesebb lesz a sietség, és a karakterek még érdekesebbeket tudnak majd felfedni.

A "Vikings: Valhalla" többnyire kellemes benyomást kelt. Az eredetihez hasonlóan ez is egy alaposan feltárt történelmi projekt, nagyszabású színrevitellel. A fölösleges sorok, zűrzavar némileg rontja a történetet, de valószínű, hogy az akció tovább kiegyenlítődik, a szerzők megtalálják a megfelelő tempót és hangulatot.